EGYÉB KATALÓGUSOK



Könyvtárunkról

BemutatkozásKözérdekű adatokA könyvtárosokKönyvtárhasználatGyűjteményekKönyvtári dokumentumok
Küldetésnyilatkozat
* Jövőkép
* Küldetésnyilatkozat

* Stratégiai terv
Gyermekkönyvtár

Névadónkról
Fiókkönyvtárak

Régi honlap (Archív)



Elérhetőségeink

Címünk:
2890 Tata, Váralja u. 4.

Telefon/Fax:
06-34/ 380-281

Hivatalos e-mail:
konyvtar@mzsvktata.hu

Olvasószolgálati e-mail,
hosszabbítás:

olvasoszolgalat@mzsvktata.hu

További elérhetőségek>>>

Lezárt pályázatok


TÁMOP 3.2.13 - Vár a könyvt@r


(Új Széchenyi terv)





 képekben



Balogh Petra: Égszínkék

Balogh Petra, a Kőkúti Általános Iskola diákja különdíjat kapott novellájára 2016-os vers- és prózaíró pályázatunkon. Örömmel ajánljuk!


Balogh Petra

Égszínkék


14 éves lehettem, mikor olyan fordulatot vett az életem, melyre örökre emlékezni fogok.


Átlagos nap volt ez is, mint a többi. Éppen az iskolából ballagtam haza, az üres ház fogadott, hiszen szüleim dolgozni voltak. Az előszobába belépve elkapott az a különösen jó érzés, amit már minden ember érzett, a biztonság. Mindig szerettem bent lenni a házban, egyszerűen megnyugtatott. Levettem a lábbelimet, és úgy merészkedtem beljebb a lakásba. Bementem a szobámba lepakolni a táskámat. Egy-két óra semmittevés után már nagyon kezdtem unatkozni. Sok gondolat megfordult a fejemben, hogy mit csinálhatnék, de a legjobb ötletnek az bizonyult, hogy a szüleim szobájában kutassak, hiszen, ha itthon vannak, úgysem engednék meg.


Lopakodva haladtam végig a folyosón, mintha bárki el tudna kapni, pedig ez a veszély nem fenyegetett. A szobaajtót lassan nyitottam ki. Először csak a fejem dugtam be az ajtón, hogy felmérhessem a terepet. A jól megszokott franciaágy makulátlan állapotban volt. Mellette az éjjeliszekrényen feküdt anyukám hőn szeretett könyve és olvasószemüvege. Kicsit arrébb fordultam. A szekrény ajtaján lévő tükörben saját magamat láttam. A szoba másik falánál apukám dolgozóasztala állt, rajta szépen összerakott papírokkal. Fiókjai hívogattak, hogy lessek beléjük, hátha találok valami érdekeset.


Lábaim maguktól indultak el a feketére lakkozott dolgozóalkalmatossághoz. Kihúztam a legfelső fiókot. A kicsi helyen leginkább ceruzák, tollak, kiemelők és egyéb, az íráshoz szükséges eszközök voltak. A második már érdekesebbnek bizonyult. Papírok halmazai álltak benne. Ahogy nézegettem a lapokat és a köztük néha feltűnő képeket, a szemem megakadt egy tökéletes állapotban lévő mappán. Sima, égszínkék színű volt. Nem is ez fogott meg benne, hanem az, hogy rajta az én nevem díszelgett.


Érdeklődve nyitottam ki az irattartót. Nem tudtam, hogy mit várhatok, hogy mi lesz benne, de amikor megláttam, teljesen ledermedtem. Örökbefogadási tájékoztatókat találtam az elején, az utolsó lap tetejére pedig nagy betűkkel fel volt írva: ÖRÖKBEFOGADÁSI NYILATKOZAT. Azt hittem, a szívem kiugrik a helyéről. Aztán megpillantottam az örökbefogadottat, vagyis a saját nevemet.


Mintha egy világ dőlt volna össze bennem. A szüleimről, akikről azt gondoltam, hogy vér szerintiek, kiderült, hogy csak nevelőszülők. Egyszerűen nem tudtam felfogni. Miért titkolták el? Szememből patakokban kezdett folyni a könny. Mit kellene kezdenem ezzel a helyzettel? Egyszerűen akkora trauma ért, hogy nem tudtam gondolkodni. Mindent úgy hagytam, ahogy volt, és kiviharzottam a házból. Muszáj volt menekülnöm, kiszellőztetnem a fejemet.


Egyre csak jártam az utcákat. A hideg levegő már kezdte csípni a bőrömet, de nem volt még erőm hazamenni. Haza, oda, ahol az életem nagy részét töltöttem – hazugságban.


A városban lévő parkba mentem, ahol megpillantottam egy kissé már korhadó padot egy fa alatt. Rejtett és nyugalmas helyen volt. Későre járt az idő, nem csodálkoztam, hogy nem járt arra senki. Odamentem a padhoz, ami itt-ott betöredezett, s az idő múlásával sok emléket szerzett, amiről a háttámlájába vésett szimbólumok árulkodtak. Szemben volt egy kis tó, melynek felszínén a hold fénye játszadozott. Épp hogy csak észleltem a külvilágot. Leültem a padra, s erőlködve kutattam az emlékeim között, hátha találok valami gyanús vagy árulkodó szót, megjegyzést vagy jelenetet, ami korábban fel sem tűnt. De semmi nem jutott eszembe.


Eközben egyáltalán nem érzékeltem a környezetemet. Mozdulatlanul ültem, fejemben egymást kergették a felbukkanó kérdések. Akkor ki vagyok én valójában? Kik az igazi szüleim? Miért hagytak el engem? Nem kellettem nekik? Élnek még? Gondolnak rám? Hogy néz ki az igazi anyám?


Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a pad lejjebb süppedt. Oldalra néztem, egy bácsi ült le mellém.


-          Jól vagy kislány? – kérdezte az úr. Gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki, hiszen nem ismertem, de úgy éreztem, jobb kiönteni valakinek a szívemet, mint magamban tartani a problémámat.

-          Rájöttem, hogy örökbe fogadtak! Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom. Hogy nézzek most a szüleim szemébe? Eltitkolták előlem, hogy ki vagyok igazából. Nem tudom, hogy ki vagyok! – kezdtem el újból sírni.

-          Miért nem mész haza, és beszéled meg a szüleiddel? Hiszen felneveltek, mint a saját gyermeküket. Szeretnek, mint a saját gyermeküket. Biztosan rendben lesz minden! – mosolygott rám.

-          Hogy lenne rendben minden? Hazudtak nekem egy fontos dologban! – tört fel belőlem egyre jobban a zokogás.

-          Nem azt mondom, hogy egyből rendbe jön minden, sőt ennek valószínűleg örökre nyoma marad benned, de legalább adj lehetőséget, hogy elmagyarázhassák! Nekik is nehéz ez, mint neked. Nézd meg a természetet! Mi történik vele, amikor jön egy vihar? Harcol, szenved, küzd egy ideig. De egyszer lecsillapodnak az elemek, megnyugszik az idő. Lehetnek kisebb-nagyobb károk, attól függően, mekkora volt a feszültség. Maradandó sérülések is keletkezhetnek, de ha foglalkozik vele az ember, módja van arra, hogy a károkat eltüntesse, rendbe hozza, újraépítse vagy begyógyítsa. Gondolj csak bele! Most benned is tombol egy vihar, de ha beszélsz velük, lehet, hogy meg tudnak nyugtatni téged. Persze, az elfogadáshoz időre lesz szükséged.


Elgondolkodtattak az idős úr szavai. Elbúcsúztam tőle, és nyugtalanul indultam haza oda, ahol ettől a naptól kezdve minden megváltozott.

Eseménynaptár
<
>
<
>
Nyitva tartás

FELNŐTT RÉSZLEG

Hétfő:
Kedd:
Szerda:
Csütörtök:
Péntek:
Szombat:
Vasárnap:

9:00-19:00
9:00-19:00
Szünnap
9:00-19:00
9:00-19:00
9:00-13:00
Zárva

GYERMEK RÉSZLEG

Hétfő:
Kedd:
Szerda:
Csütörtök:
Péntek:
Szombat:
Vasárnap:

14:00-18:00
14:00-18:00
Szünnap
14:00-18:00
14:00-18:00
9:00-12:00
Zárva

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREINK





JÁTÉK




Helytörténet

Szakdolgozatok

Előadások anyagai

Szócikkek


Letölthető könyvek

Régi folyóiratok

3co